|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
minden torokban elfúlt szóért
a bűnért, mi történést veszített
a felszított majd csendben kihunyt
szalmalángért, ahol pernye a szív
a vágyért, mely bemocskolt célja
az útnak, hív és keresztre feszít
az éretlen örömért, mi csak
tömény eszencia, bután elbódít
s az ölelkező tekintetért
melyben végül egyedül maradunk |
|
|
- november 16 2010 04:44:33
Kedves mse!
Igen szép! Szeretettel gratulálok: nagygabi |
- november 16 2010 06:32:13
Kedves mse, ezt nagyon szépen írtad.
A szavaidnak nagyon nagy ereje van.
Szinte kiállt a kérdés Miért? Emberi, esendőségünk, minden rezdülése benne van.
Mégis, a végén az ember úgy érzi, Megérte.
Számomra ezt tükrözte, gyönyörű versed.
Szeretettel,Korin |
- november 16 2010 06:55:14
Nagy dilemma valóban.
Ágota |
- november 16 2010 09:25:07
Néha egyedül jobb, mint párban!
Kifejező, szép.
Szeretettel Joli |
- november 16 2010 10:26:23
Kedves mse,
szép a versed.
Szeretettel: Radmila |
- november 16 2010 14:44:58
Érdekes.. csalódós.., de szép!
Szeretettel, Zsanna |
- november 16 2010 15:43:07
Elgondolkodtatott - requiem az életért..?
üdv. szeretettel mamuszka |
- november 16 2010 16:23:30
köszönöm.. |
- november 16 2010 16:47:51
Mse Kedves!
Túl szomorú és lemondó a versed. Még korai tőled a rekviem.
Viszont, szívhez szóló a költeményed.
üdv:gufi |
- november 16 2010 16:49:15
|
- november 22 2010 14:24:58
Régen olvastalak, mert haszontalan mód, ritkán lépek fel.
azért gratulálok ezen versedhez, hogy tudd nem felejtettelek el.
üdv:hoporty |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 19. péntek,
Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
