Ösvényedre léptem,
érted virágzott minden rét,
harmatcseppben fürdött szívem,
boldogság, mely ma is
megigéz.
Nem kértem, mégis adtad
lelked aranyát,
s én megnyitottam
bensőm szent templomát.
Örömkönnyben fürdött
minden pillanat,
az érzés még fojtogat.
A semmibõl fakadó
rejtelmes csoda,
lett vágyaim otthona.
A csendenben hallom szíved
dobbanását,
könnyeim peregnek,
s emléket sző e bársonyos homály,
édes szerelmet.
Virágszirmot hintett lábam
elé kezed,
s rejtett patak sodorta
felém léptedet.
Sejtelmes kép,
melyben
arcodat látom,
megannyi szerelmes sóhaj,
mára csak édes álom.
Vágytam a hajnalt,
a bíboros alkonyt,
ölelésed,
az érintés édes perceit.
Bocsáss meg,
add kezed,
vétkem csak az csupán,
szerelem szikrája gyúlt bennem,
életem alkonyán.
reitinger jolan - november 22 2010 17:32:23
Légy boldog a szórt virágszirmokon. Mindegy mikor jön a boldogság, csak jöjjön, kedves Klári!
Szeretettel Joli
reitinger jolan - november 22 2010 17:33:23
Légy boldog a szórt virágszirmokon. Mindegy mikor jön a boldogság, csak jöjjön, kedves Klári!
Szeretettel Joli
Maryam - november 22 2010 17:46:34
Nagyon szép szerelmes sodrás.
Maryam
lenabelicosa - november 22 2010 18:17:57
Nagyon szép vers, ha megengeded, elviszem a honlapomra.
szoszircsi - november 22 2010 22:05:55
Tiszta őszinte kitárulkozás, finom áramlat a lélek legbensőbb zugából...nincs helye a bocsánat kérésnek...áhítattal olvastalak
Szeretetem feléd!
szí.
agota - november 23 2010 06:53:29
Szép,finom sorok.
Ágota
Geot - november 23 2010 14:36:14
Nagyon szép vers! Az utolsó versszak különösen az!
Szeretettel:Geot