|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ott feküdtél mellettem,
Tőlem egy centire sem talán
Súlyos lélegzeted párát vont
A sátor nyirkos oldalán.
Szemed sötét vizére
Évmilliók fénye ráfagyott
Kegyetlen voltál, vad, és önzőbb,
Mint a legelső állatok.
Nem mozdult kezed, pedig
Bőröm mát bőrödért sírt akkor
Te, tűzforró gyilkos, remegtél
Az elfojtott indulattól.
Körmöd húsomba vájtad,
Pont úgy, mint az éhező farkas,
Ha zsákmánya életéből még
Egy percet magának adhat.
Mint állat a másikra
Vágyik, te úgy akartál engem.
Én mindenemet feláldoztam:
Istennőd és szajhád lettem.
Tagadod talán, hogy ott
És akkor a vesémbe néztél?
Meztelenebb voltam szemedben
Egy újszülött csecsemőnél.
Feltéptél és megláttad,
Mit érzek irántad, ellened
Eltűntél, hogy átkozzalak és
Istenként szerethesselek.
|
|
|
- november 23 2010 18:55:15
Ez egy nagyon kemény, őszinte vers!
Nagyon tetszik! |
- november 23 2010 19:08:14
ez eszméletlen jó...megborzongtatott,érztem minden sorát... |
- november 23 2010 19:16:52
Nagyon-nagyon tetszett!! |
- november 23 2010 19:37:28
Nagyon jó lett. |
- november 23 2010 19:49:57
Nagyon ambivalens érzelmek.. Állat egy pasi,
de ez kell neked.. ebben van a s'exepilje
Nagyon jó a versed! Gratulálok!
Zsanna |
- november 23 2010 20:51:49
Remek verset írtál! Nagyon tetszett!
Szeretettel:Geot |
- november 24 2010 08:56:21
húú, ez őszinte vallomás - szép rímekben.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
