|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Volt egy sugárzó Nap a csillagos égen,
egy fagyos planétára rámosolygott szépen.
Melengette, szeretgette, sugárzott a fénye,
a fagyott alvó bolygó ébredezett végre.
Olvadó jégpáncél, feltámadó élet,
remélte, hogy együtt lesznek sokmillió évet.
Fel is izzott benne a szerelemnek lángja,
és együtt ragyogtak a széles nagyvilágra.
Sugárzó lényükkel fényszöget vetettek,
egymásra vigyáztak, s egymásba szerettek.
Szép volt az életük, hajnaltól-hajnalig,
de egyszer a Napocska nem nyújtja karjait.
A gyönyör? Napnak elhalványult fénye,
elhidegült, a másikat szomorúvá téve.
Az elhagyott kisbolygó, Napját még szerette,
s lángoló szerelmük soha sem feledte.
Szép lassan azonban kih?ltek vágyai,
majd szertefoszlottak összetört álmai.
Most két fagyott bolygó kering fent az égen,
álmaik dermedten szétcsúsztak a jégen. |
|
|
- október 30 2007 08:09:49
Hmm.. Igazán érdekes téma, még nem olvastam a Nap halálát versben, nagyon tetszik |
- október 30 2007 23:03:10
Különös hangulatú, elgondolkoztató a versed. Érdemes továbbsz?ni a gondolatokat. Nekem tetszett ez a különös hangulat, jó volt megállni itt. |
- november 19 2007 16:16:20
Nagyon szep ez a vers,kivalo talalat ez a nap-bolygo parhuzam.tokeletes talalat.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 27. szombat,
László napja van.
Holnap Levente, Irén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
