Mi a h?ség kérdeztem magamtól.
Kötelék, mi fogva tart a láncoktól?
Gyertya minek lángja kisérti az útját
és viasszá válik, ha kanócát meggyújtják?
Szoros mi tengerbe torkollik habot ékesítve
és szerelmesen öleli fodrozóvizébe?
Délibáb mi a távolból csodásnak t?nik,
de közelebbr?l nézve ködfelh?k el?zik,
Miért fáj, ha nincs, ha van miért vétkezünk,
Vagy mikor megleltük, már akkor tévedtünk?
S miért múlik el az érzés a szerelem, mert
csak áltatott, de nem volt az sohasem?
A h?ség miben benne élsz, emberi csapda,
jól vigyázz, mert id?vel megöl féktelen haragja.
