Baleset ért. Ráborult a múltam fátylamra,
Ahogy elny?tt kabátom vonszoltam vállamra.
Színtelen véremt?l duzzadó érrendszerem megfeszült,
Terheimt?l ?rjöngve robbanni készül.
Tombol a testem, mint forradalmárok izzó tömege,
Tudatom még üvölt, de hangom mégis megreked.
Fedetlen f?vel nyugszik elázott lelkem,
Mint vizes aszfalton békák teteme.
Komótos csendben elt?nnek az életjelek,
Meghalni készülök, hogy újra élhessek.
gosivali - október 31 2007 09:50:32
Valamennyien meghalunk már életünk során talán milliónál többször is, de minden halálunkból újraéledünk, hiszen emberek vagyunk... Talán a reménysugár hiányzik nekem kicsit a versb?l, az er?, a hit, az akarás... Remélem, a baleset pusztán költ?i kép...
