|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Holtak keze simítja
nemlévő lelkem ráncait,
életem elszívó ajkuk
csókolja fel arcomról
kiszáradt szemeim
sókristály könnyeit.
Sosem volt sóhajom
remegő tajtékot vet
nemlévő tengerek hullámán,
némán zúgnak a habok
sosem volt partok
derengő igazán.
Tágra zárt szemekkel
vakulok a volt nap
fénylő sugarán,
kékvérű szél himbálná
aszott hiteim, a
tegnap sem szivárványán. |
|
|
- december 01 2010 06:28:34
Nagyon szép! Tetszett!!
Szeretettel: Helena |
- december 01 2010 07:18:15
Kedvesem, azért a"Tágra zárt szemek" annyira ismert hogy egy "-m,nem ártott volna.
Ágota |
- december 01 2010 08:36:30
Kedves Ezararcú!
Hatásosak az "ellentétes" értelmű kifejezések. A "tágra zárt szemek" valóban már megszülettek valaki részéről, ezért Ágotával egyetértek.
Lehetetlenségeket írsz le, mégis jól hangzanak, bár szomorúan!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 01 2010 11:14:07
Érezni a dacba torkoló belső feszültséget, ami azt a verset íratta Veled. Mások ismétlése lehet akár véletlen is, hiszen annyi mindent leírtak már, nem lehet minden egyes szókapcsolatot nyomonkövetni. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) nem árt óvatosnak lenni.
Üdv, Feri |
- december 01 2010 16:57:30
Nagyon érdekes vers, fordított cselekmények!
Nagyon nehéz megérteni!
Üdv ircsi |
- december 11 2010 19:58:54
Köszi, a kritikát is, és bocs, ha valakit megbántottam az életérzésében, de nem gondoltam, hogy egy szókapcsolat "tulajdon" volna.... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 10. kedd,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
