|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem tudom mit akarnék mondani.
Végre igazán szeretek, s nem reménytelen,
hanem igazán, és viszont, és csak ez lehet szerelem.
Nem mondhatom ki a nevem.
Nem mondhatom, hogy tudtam eddig, mi a szerelem.
S kétely minden, mit tudtam valamikor régen.
Ott volt mélyen a vágy, a reményben.
Lever a tökéletesség hatalma,
vártam, és vágytam rá, hogy igazán éljek.
S nem hihetem mindig azt, hogy reményben ott lesz a vágy.
Mindig féltem, s rettegek majd mindig,
ha szeretek, és engem viszont, de a nincs bennem hiány.
Nem érzek mindent egésznek, de semmi sem kell,
mikor már nem a vágy van a reményben
hanem a vágy, a beteljesült polcon, álomszekrényben.
|
|
|
- december 01 2010 08:32:05
Kedves Sallowswan!
Nagyon tetszik a versed mondanivalója, és tetszik az is, ahogy játszol a szavakkal, s jók a rímeid is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 01 2010 11:17:22
Elgondolkoztató!
Üdv, Feri |
- december 01 2010 15:40:17
Köszönöm szépen ^^ |
- december 01 2010 16:53:51
Gratulálok ehhez a szép vershez és tökéleteen megértem a lényegét!
Szeretettel: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
