|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Az út végén igazság van,
azon jártam porban, sárban,
volt olyan is, mint a zöld rét,
olyan is, hogy kikövezték,
de a batyut mindig toldtam,
abban vittem, aki voltam,
ha fáradtam, bár vigasztalt
néhány méteren az aszfalt,
fájtam, mint a jó a rosszban,
s rögvest visszakanyarodtam,
erősödtem églő kékből,
dűlőutak melegéből,
szurkáltak a buckák, élek,
örülték, hogy velük élek,
s rágcsáltam, ha kedvem támadt
fogam között a fűszálat,
testem-lelkem sose nyűtték,
más volt az a keserűség,
mégsem értem többször célba,
mint ahányszor tévednék ma.
|
|
|
- december 01 2010 11:30:59
Mityka!
Tetszett a versed!
Gratulálok, Üdv ircsi |
- december 01 2010 14:05:47
Tetszettek bölcs soraid.
Maryam |
- december 01 2010 15:39:49
Szomorú hangulata van. A vándor fáradtsága, visszanézve az elmúlt időkre...Nagyon szép, mint mindig...
Szeretettel üdvözöllek: Lyza |
- december 01 2010 18:56:17
S számvetésednek még hol a vége kedves Mityka! Hosszú még az az út. Ki tudja még, mi minden....
Szeretettel: Tara. |
- december 01 2010 22:38:48
Nagyon szép vers, vittem
Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
