Rám zuhant a csend.
Szilánkjai szememben
porrá zúzták a könnyeket,
s egy fuvallatra peregnek,
hullanak alá,
mint csillogó homokszemek.
Pedig sírni kéne.
elsírni minden bánatot.
Sírni a ki nem mondott szavakért,
sírni a meg nem született gyermekekért,
sírni az elvérzett ölelésekért,
sírni az életért.
Mert élni kell,
ha sírva is,
ha elvesztettük rég a lényeget,
ha a csend szilánkjai
porrá is zúzzák a könnyeket.
Jana - október 31 2007 13:14:54
Ahol nincs könny, ott van talán a legnagyobb fájdalom. Érdekes, hogy a csend elveszi a könnyeid. Talán akkor kerülsz kapcsolatba rejtett éneddel, aki bíztat, mégha némán is??
gosivali - október 31 2007 13:40:24
Valamiért Ady: Halottak napján cím? fájdalmas-szép sorait idézte nekem a versed:
"Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettet? álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!... "
Kell a könny néha, ahogy a csend is, a jó csend...
cookie001 - november 01 2007 12:08:48
...hát igen...azért Adyhoz nem mérhet?.
Bizony a sírás néha enyhülést hozna a fájdalomra,de összeszorított ajkakkal tovább kell lépni,tovább kell élni.
...valami ilyesmit szerettem volna átadni.
Köszönöm a figyelmet!
