|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kegyetlen vihar zabolázta táj,
Csendesen mindent szürkére fest
a homály.
Állok s neved suttogom halkan,
Egy emlékkép fejemből könnyek
között kipattan.
Hazug szavak, hazug álmok,
Úgy érzem ezek után mindent,
félredobva odébb állok.
Lassan s szomorúan felém tekint
a Hold,
Suttog a szél, s egy táncoló falevelet
felém hord.
Elsárgult, száraz teste hangtalan,
Megtépázott, sápadt, s oly nyomortalan.
Ahogy némán nézem szüntelen,
Megjelenik egy újabb emlék,
óh mily kegyetlen.
Könnyeim záporként zuhognak arcomon,
Már nem jönnek ki szavak az ajkamon.
A csend, s magány úrrá lett rajtam,
Álmokat, vágyakat most mindent
eldobtam.
Nyugtalan szívvel, s megtört lélekkel
indulok el,
S a táj felém már semmit se felel.
Társam utamon csak a szürke homály,
Ahová megyek ott már semmi se vár.
Ahogyan haladok, felém ezernyi tekintet
csillog,
Csak néhány madár hang jelzi még
merre is ballagok.
Szívem halkan dobog, lelkem szótlan,
S a szürke ködbe zárt táj mégis
egyre nyughatatlan.
Nem tűr meg tovább, hiszen lelkem
bánatos,
S az ő lelke is sajog, mert így lát most. |
|
|
- december 05 2010 15:31:23
Érzelmi viharok lírai lecsapódása.
Szeretettel, Feri |
- december 05 2010 16:03:20
Köszöntem szépen^^ |
- december 05 2010 16:14:04
Kiro!
szép természeti kép és szomorúság jön le a versedből!
gratulálok ircsi |
- december 05 2010 18:21:44
Kedves Kiró,
fájdalommal telített versedhez gratulálok.
Szeretettel: Radmila |
- december 05 2010 20:31:04
Nagyon szép szomorú !
Szeretettel:Geot |
- december 05 2010 20:53:46
Nehéz most megszólalni. Lélekből fakadó, lélekbemarkoló szép.
Szeretettel: Tara. |
- december 06 2010 13:48:40
Mély érzések.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
