|
 Vendég: 49
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ki egykor nevetve nézett feléd,
A bánattól megkopva állt eléd.
Szemében a fény már kihunyt rég,
Számára talán most jött el a vég.
Ki egykor erős jellemként élt,
Most gyenge testtel a földre ért.
Halk sóhaját sodorja a szél,
Kezében a kopott rózsa már rég nem él.
Ki egykor küzdött az álmokért,
Mindent eldobott a bánatért.
Könnyekben úszik arca dombjai,
Üvöltenek lelkében a fájdalom hangjai.
Ki egykor ott állt némán előtted,
Most márványba ölelve pihen mögötted.
Hátat fordítva haladsz régen előre,
Már nem is gondolsz rá, s nevetésére. |
|
|
- december 06 2010 19:26:26
Fájdalmasan szépen megírt vers,most átéltem ezeket az érzéseket a versed által!
Gratulálok! 
Szeretettel: Vali. |
- december 06 2010 20:36:25
Kiro!
Szép, szomorú veredhez gratulálok: Pircsi |
- december 07 2010 06:27:09
Nagyon szép a versed! Gratulálok!
Szeretettel: Helena |
- december 07 2010 11:08:27
Köszönöm szépen^^ |
- december 07 2010 11:52:09
Szívből gratulálok: Radmila |
- december 07 2010 14:59:28
Szép, szomorú versedhez gratulálok!
Zsanna |
- december 07 2010 18:58:18
Szép és megható a versed!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
