|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Halott virágok illatát sodorja a szél felém,
Régi, kopott képek kerülnek most elém.
Némán nézem a régi mosolyt arcomon,
S most csak a bánat hagyott foltot ajkamon.
Csendben nézem a csillogó szemeket,
De már nem látok mást, mint megtört,
üres jéghegyeket.
Egy pillanatra megáll kezem egy kép felett,
Vidám arcod tűnik fel az enyém mellett.
Ma már ez nincs így, túl messze jársz rég,
S a szívemben a bánat az ami még ég.
Lelkem szótlanul halad tovább emlékeden,
Egy másik arc tűnik fel az újabb képeken.
Ő az kit még mindig várok talán,
Ki mosolyt lopott egy nap alkonyán.
Ki szívembe hozott boldog perceket,
Akiért megmásztam a kopár sík hegyeket.
Ki most egy mondattal mégis megtiport,
S a szívem virágos rétjén eddig békében honolt.
De újra elhalni látszanak a csillogó virágok,
Összedőlnek a nehezen épített várhalmok.
Keserű könnyek borítják szomorú arcomat,
Eldobom a féltve őrzött édes álmokat.
Sóhajom talán már feléd repül,
S most a nap arany fénye is elkerül.
Az alkonyatban minden elveszni látszik,
Bánatom az mely örökre búcsúzik,
s máshol tovább játszik. |
|
|
- december 07 2010 11:26:28
Kedves Kiro, fájdalmad és emlékezésed felülmúlhatatlan.
Ennyi fájdalom, ennyi nosztalgia, szembeállítás.
Szívből gratulálok: Radmila  |
- december 07 2010 14:28:46
Nagyon szomorú és fájdalmas ez az emlékezés, de szép képek vannak benne
Szeretettel, Zsanna |
- december 07 2010 15:41:54
Kiro!
szépet írtál és igazad van, egy csalódás után még nincs vége a Világnak!
Tetszett, gratulálok: Pircsi |
- december 07 2010 18:56:35
Kedves Kiro!
Nagyon szép és szomorú a versed!
Gratulálok!
Szeretettel: Helena! |
- december 08 2010 10:24:32
A fájdalmat nagyon szépen lehet megírni. Sajnos sokszor szebben, mint az örömet...
  |
- december 08 2010 14:36:12
Nagyon szépen köszönöm^^ |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
