|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Járok nesztelen utamon, s a Nap éget,
De fényét már nem látom az égnek.
Lelkem sötét, s a szívem is nehéz,
Sóhajok fojtanak, fájdalom emészt.
S te ott állsz előttem, némán nézel rám,
Távolodsz tőlem, s kezem nyújtanám.
Messze jársz rég, s szívem üvöltve ég,
Néha már úgy érzem közel a vég.
Arcomat hófehér kezeimmel eltakarom,
Nem akarom látni már a holnapom.
Üvölt a magány, s felém rohan,
Miben egykor élet volt, most hontalan.
Egy mondatod rég belém ragadt,
S a bánat földjére velem együtt haladt.
Te nem érezted kegyetlen szavaid súlyát,
S nem is kérdezted, nekem ez miért fájt?
Némán néztél, majd felém nevettél,
Szívembe kopár, hűvös telet űztél.
S most még távolabb lett a szép jövő,
Szívem kopott, kemény hideg kő.
Alkonyat sodor már végig utamon,
Át nincstelen, kopár, üres dombokon.
Nincs kék égbolt, se aranyló fényesség,
Sötét, s ködös lett végleg a mindenség.
Életem nincstelen, s kegyetlen,
Rám vár most a pokol, a végtelen. |
|
|
- december 08 2010 15:42:59
Kiro!
Szomorú, szép veredhez gratulálok:  Pircsi |
- december 08 2010 15:56:00
Kedves Kiro!
Az elvesztett szerelem, magány fájdalmát szívbemarkolóan jeleníted meg gyönyörű versedben. Gratulálok!
Szeretettel: Tara. |
- december 08 2010 16:08:06
Kiro kedves,
versedben a költői jelzők erősítik fájdalmadat. Csak az utolsó két sorában : sötét. ködös, nincstelen kegyetlen.
Lelked fájdalmát szépen jelenítetted meg.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- december 08 2010 16:27:52
Szépségesen szomorú versedhez, szívből gratulálok! 
Szeretettel: Helena |
- december 08 2010 20:14:44
A vers nagyon szép, de ennyire nem szabad elkeseredni, hogy az ördögök örüljenek.. Higgy, remélj, bosszantsd, fel a bánatot a reménytelenséget
Üdv, zsanna |
- december 10 2010 20:07:55
Nagyon szép szomorú a versed!Fel a fejjel!!!!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
