|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Suttogva lebeg körülötted a csend,
Előveszed a tört, hogy megfened.
Szemedben csak a fájdalom ég,
Elvesztettél mindent oly rég.
Gondolatod a halál után jár,
S mégis megkésve, de ő megvár.
Lassan magadhoz húzod végzeted,
De egy pillanatra megáll a kezed.
Egy könnycseppet ejtesz még utoljára,
Csak az ő drága mosolyára várva.
Majd ismét elindul a tőr szíved felé,
S a fehér ruhád így válik vörössé.
Ajkadat elhagyja az ő édes neve,
S haláltusát vívsz most az égbe vele.
Lassan előtted minden eltűnni látszik,
A szél a kis virággal már nem is játszik.
A falevelek búcsút-intve feléd szállnak,
S az út megnyílik az örök halálnak. |
|
|
- december 11 2010 13:45:23
Nagyjából most ilyen hangulatban is vagyok, éppen ezért tetszik a versed. Kicsit emlékeztet a legutóbbi írásomra....
Grat hozzá! |
- december 11 2010 14:41:35
Lányok-lányok! Miért?
És ki érdemli meg, hogy eldobjuk életünket
vagy megcsonkítsuk magunk.. Hinni kell,
hogy eljön az igazi.. Most hogy dicsérjem
meg versed, mikor élet ellenes ?
Szeretettel, Zsanna     |
- december 11 2010 15:02:49
Kiro kedves,
az életben a szerelmi csalódás legyen a legnagyobb gondod! Nincs az a lény, akiért érdemes eldobni az életedet.
Remélem, csak a versben jelenik meg ez a komor gondolat.
Szeretettel: Radmila  |
- december 11 2010 15:42:57
Persze csak ebben, mondjuk ezt elég régen írtam. És nem állszándékomban, senki miatt meghallni |
- december 12 2010 08:49:04
Kedves Kiro!
Örömmel olvastam a hozzászólásodat, hogy nem így gondolod!
Valóban nem ér senki annyit, hogy a saját életünket eldobjuk miatta!!!
A versben megírt hangulat tökéletesen átérződik!
Gratulálok hozzá!
Csaba |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 05. szombat,
Viktor, Lőrinc napja van.
Holnap Zakariás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
