Kínozva nézem a fényképeket,
A múlt korszakot, és fegyvereket.
Pusztítás és nyomor,
A falakon ott honol.
Vért?l ázott penészes a fal,
S az emberek faja, lassan mind kihal.
Elégedetten állnak a politikusok,
Ki az elnyomásért pénzt kapott.
Reszketve nézem a fényképeket,
S a falakon álló lidérceket.
Homályos fényük halálra sejtet,
S én rémülten nézem az ítéletet.
Börtön falai jéghidegek,
A sarokban mindenhol egerek.
Pókok másznak a karomon végig,
S én rémülten nézem mi történik.
?rjít? emlék a múlt,
Szívembe tüskekén szúrt.
Egy b?nkén nyomaszt a gondolat,
Emberek ezrei már halottak.
A szégyen érzem, itt van mögöttünk.
Láttam, itt áll közöttünk.
Türelmesen várja a percet,
Mikor ismét el? kerülhet.
De erre már sor nem kerülhet,
Több hibát nem követhet.
Lezártuk a múltat,
És elástuk a fegyvereket,
S én fájó emlékkén nézem, a régi fényképeket.
