|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Buggyan mámoros patakban,
ömlik pirosló homlokon,
csapzott, verejtékes hajon,
a gerincben vonagló kéj.
Ne tűnj tova te éj!
Maradj puha pamlagom alatt,
rám fonódó, hamvas testedben,
a piros húsú szenvedély.
Általad voltam az égben,
súlytalanul lebegve át,
a nagy, végtelen, langyos űrt!
Testem, lelkem általad repült,
és látott, láthatatlan csodát!
*
Fent, vitorlám lebegve száll,
de messze már,
Feltűnik az első napsugár!
Éles fényt vet a rögökre,
amely ott, alul, engem vár
és eltemet egyszer örökre. |
|
|
- december 15 2010 14:01:52
Kedves Tibor!
Mindannyiunk írt már az elmúlásról, az örökre eltávozásról, hiszen minden egyes halálesetnél megcsap bennünket a halál szele, néha mi magunk is meghalunk egy kicsit szeretteink, kedves imerőseink eltávozásakor.
Az ezekkel kapcsolatos gondolatokat sikerült nagyon szép versbe öntened jó rímekkel.
Talán nincs ily olyan nap, amikor én is ne gondolnék a halálra, hiszen minden nap szembesülünk vele valamilyen formában. Ezzel van tele a híradás, az újságok, és csak az Isten tudja, mikor jövünk mi. Talán jobb, ha mi magunk előre nem tudjuk. De minden nap készülnünk kell rá, s ahhoz méltóan kell élnünk.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 15 2010 14:56:26
Kedves Tibor,
Zsuzsanna elmondott azt hiszem mindent versed kapcsán.
Szeretettel: Radmila |
- december 15 2010 15:03:33
Nagyon szépen, kifejezően írtad meg e verset!
Gratulálok, szeretettel, Zsanna |
- december 15 2010 15:17:07
Méltó! Sajnos mi is..
Ágota |
- december 15 2010 16:51:33
Tibor!
Nagyon szép vers az elmúlásról, de az az utolsó állomás!
Ne siessünk előre!
gratulálok: Pircsi |
- december 15 2010 18:43:55
szép.. |
- december 15 2010 18:49:51
Ilyenkor felkavarodnak az érzelmek. Nehéz megszólalni versed után..
Szeretettel: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 15. szerda,
Henrik, Roland napja van.
Holnap Valter napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
