|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
CCCLXXIV. szonett
(Míg egy boszorkány szerelmem lopta
Gyászolatlan temette testemet;
S Istentelen oltáron prédikáltatta
Hogy életet, - az Övét vettem el!)
- Ma kibontottam a feledés borítékát,
S olvastam, a régen írt sorait.
...Másolni az egyetlen, vágyott csodát,
Mert, mit az élet, újra, s újra áhít...
- Két szív eggyé-forrt lenyomatát,
Pecsétként, forró emberi testben őrzi.
- Így az öröklétben, de mégis holtan;
Nincs, kinek ezernyi bűnt gyónhatnék,
Már naponta sebez, s hagy gyógyulatlan
A Magány, a Vele - és Nála-nélküliség!
20101222
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- december 23 2010 22:18:01
Szépet írtál kedvesem. Szívem szakad meg. 
Nem vagyok híve újabban a siránkozásnak, de hiányzol. |
- december 24 2010 07:27:33
Valóban!!! Szép, és szonyorú!
Ágota |
- december 25 2010 18:05:31
Érdekes, szomorú vers!
Gratulálok, Boldog ünnepeket kívánok: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 23. kedd,
Zoltán napja van.
Holnap Iván napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
