|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
CCCLXXV. szonett
Megfeszített szívem rozsda-ette szögei, -
Mint bitóm ácsolata, mely naponta kísérti
Elvesztett legbensőm maradvány-létét,
...Már számolatlan kallódnak halál-perceim
S remegő hangon suttognak segítségért;...
A halhatatlanság többé már semmit sem ér!
Mert savként folyó szavak marták tudatom,
Mit már a Remény is egyedüllétére hagyott -
S nap, mint nap kísérti feltámadása, de halott;
Mely már Múltja tudatalattiságába sikított!
- Újra telik az Idő, s féke-vesztett rohanása
Cserzi bőröm, s szememre homályt hoz
Mert a szavak súlya, s esztelen trágársága
Felfalt minden vágyakkal teli holnapot!
...Még egy perc, és az óra,
már hajnali ötöt mutatott.
20101223
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
|
|
|
- december 24 2010 20:32:17
Szép a szonetted, gratulálok: Pircsi
Áldott Karácsonyt kívánok! |
- december 25 2010 13:20:43
Fájdalmasan szép...
Áldott karácsonyt kívánok neked és szeretteidnek kedves Lajos!
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
