A sok sír mennyi bánatot,
örömöt rejt, mennyi
megdermedt testet, porladót,
mennyi hamvat,
hány szétfoszlott álmot
lehúnyt pillák alatt.
Egy utolsó gondolat
bomló agyban bolyong,
s nem talál kiutat.
Mennyi tudás, mennyi érték
szétszórva, sírba zárva,
feltámadásra várva szunnyad,
fonnyadt virágok alatt
alussza örök álmát
a bántás, s a megbocsátás,
a gy?lölet, s a szeretet,
a rossz és a jó...,
mert így rendelte
a Mindenható...
