A Vers: festmény, pillanatkép,
A Próza: mint filmvásznon a mozgókép
Nekem nehéz a próza,
Csak egy pillanatot tudok felvinni a vászonra
Mégis benne van egy egész élet,
Ott vannak benne a színek fények
Ott van benne minden dallam
Megnyugtató varázsa van
Csodálattal nézem a régi vásznat,
Nem hagy id?t az elmúlásnak.
Egy kép a fest?t megihleti
A saját lelkét hozzá festi
A múzsa lehet príma próza
A vers összefogja nem aprózza
Ha majd több szín lesz a palettámban,
Ha majd fejl?dök a technikában
Ha majd hiszek a nagyvilágban
Gondolkozom majd prózában
Megfejtesz egy ?si titkot
A nagyvilággal meg kell hogy oszd
DE míg ámulsz, szemed kutat
S nem látod a helyes utat.
Addig csak egy röpke képet,
Mit megfogsz, meglátsz és meg is értesz
N?ni kell a bölcsességnek
Nagy m?vekhez kell egy élet
Amit tudok piciny titok,
Nem írhatok ezért nagyot
Összefogom bokrétába
Magam kötöm, magam álma
Tán nem is mutatna egy-egy szálba,
Nagy mez?nek kis virága.
Nem oly szép és nem oly drága,
Százszorszép és margaréta,
Egy-egy vándor röpke álma,
Keskeny úton a nagyvilágba.
