|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fekszem nyitott szemmel,
bámulok a sötétbe,
nem mozdul köröttem az éjfél,
mint test a ravatalon.
Elmémben nappal van nyár,
veled vagyok a fényben,
fogom kezed, sétálunk éppen,
illatod, közelséged érzem.
Az út porát cipőmön látom,
kezed kezemben érzem,
boldog vagyok, mosolygok,
az út sosem fogy el.
Visszapillantok, testem idegen,
talán meghalt, szabad lettem !
A halottak csak álmodnak ?
egy örökké tartó álomban. |
|
|
- január 03 2011 17:52:06
Sejtelmes képek, az álom és ébrenlét határán, ahol az álom az élettel, a test mozdulatlansága a halállal azonosul. Elgondolkoztató.
Üdv, Feri |
- január 03 2011 18:33:40
Hmm! Én is érdekesnek találom.
Ágota |
- január 03 2011 18:37:22
Nagyon különleges hangulatú vers! Kicsit fáztam tőle,de nagyon tetszett!
Szeretettel:Geot |
- január 03 2011 19:13:01
Funtikám, ne hagyd azt a kis lángot kialudni.Jó a költeményed.Elemér |
- január 03 2011 20:15:46
funti!
Szedd össze Magad és tanulj meg lapozni!
Ha ez a vers egy szerelmi bánat szüleménye, akkor inkább lépj tovább!
Gratulálok és ne szomorkodj:  Pircsi |
- január 04 2011 10:15:23
A szerelembe sokszor úgy érezzük belehalunk!
Szeretettel Joli |
- január 04 2011 18:38:37
Köszönöm hozászolásotokat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
