Napkorong

Ha látnál...

Ha látnál...csöndet, békét, nyugalmat találnál...
Ha látnál...olyat látnál, mire talán vágytál...
De nem tudtad adni magadból...
Nem tudtál adni az álmaidból...

Nem tudtad kibocsájtani a Fényt...
Nem tudtál adni mindig új Reményt...
Nem láttál soha a Szíveddel...
Nem tudtál élni a Meleggel...

Nem fogadtad be, amit jelent "itthon"...
Soha, sehol nem voltál igazán otthon...
Az utak vándora voltál, kóbor lovag....
S maradtál mindig - élted a magányodat.

Ha látnál...olyat látnál,amit magadnak is szántál...
Ha látnál...talán örülnél s szívesen elfogadnál...
De most csak fentről látod, amit élünk...
Remélem, békével kíséred földi létünk!

2010. január 5.

Hozzászólások

agota - január 06 2011 13:26:36
Gabikám Kedves! Engedd már el!!!!
Ölel
Ágota

Csontos Gabriella - január 06 2011 13:38:11
Ágota! Már rég elengedtem...még életében. Csak ha látna most minket, engem s a családomat - tudom, vágyná e nyugalmas napokat! Sajnálhatja, amit most láthat - mert nem ő élvezhette e csodákat! A nyugalmat, szeretetet, békét...
A vers egy kicsit inkább fricska akar lenni...utólag...mert sokat vesztett...MINDENT!

Radmila - január 06 2011 15:49:40
Kedves Gabriella,
azt hiszem elégtétel neked a családi életed.
Szeretettel gratulálok: Radmila

pircsi47 - január 06 2011 18:37:29
Gabikám!
Nagyon hasonlóan gondolunk az eltávozott családtagjainkról. Épp ma írtam Anyukám Évfordulójára egy kis verset, ha elolvasod, egyetértesz! /Ha fentről látna!/
szeretettel gratulálok: Pircsi

reitinger jolan - január 06 2011 18:57:15
Megnyugvást érzek soraidból.
Szeretettel Joli

Csaba - január 06 2011 19:17:36
Gabika Kedves !
Engedd el ,hiszen ugyanúgy szeretheted,
szívedben ugyanott foglal majd helyet !
Szeretettel Csaba .

bZsanna - január 06 2011 19:43:40
Valamiért még mindig foglalkoztat Téged.., de miért, ha boldog a családi élet?
Hagyd a fenébe! Pedig én nem szoktam ilyet mondani