|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A tékozló lány
nem tér vissza.
Nem feszítik könnyek
a lelkem így sokkal könnyebb,
pedig fáj,
nagyon fáj
Anyám,
hogy
megátkoztál
azon a nyári délután
és
megátkoztál
később is egy reggel,
mikor felnőtt fejjel
számon kértem,
hogy
mit tettél,
vagy nem
velem,
az akkori gyerekkel.
Más voltam?
Lehet.
Talán sosem voltam átlagos gyerek,
de
ezzel sem koldultam mást,
csak
szeretetet.
Figyelmedre éhes testem,
inkább százszor
megverettem,
az örök dac testvére lettem,
mert ahogy voltam,
nem kellettem.
Már csecsemőnek is
bajjal jöttem a decens képbe,
nehezen maradtam élve.
Igaz, megkaptam
minden feltételt: ételt,
ruhát,
"meleg" otthont,
polgári jólétet.
Ez mostanáig elkísér.
Ad:
tartást
értéket,
amit köszönök.
De felnőttem,
és elfogytak az udvariassági körök.
Tanultam Belőled!
És ha a gyerekeim majd végleg felnőnek
számon kérhetnek
rajtam
bármit,
ballépést,
hibát,
sok hiányt,
hogy apa nélkül,
szűkösen éltek velem,
de egyet nem.
Az ölelést,a humort,
a néma
- szeretlek
- ölelj át
szót,
ami minden esetben
bánatban- örömben
sírva-nevetve
ott lapult
az üres zsebekbe!
|
|
|
- január 07 2011 07:41:50
Bizony örökké elkisér bennünket az áldatlan gyerekkor emléke |
- január 07 2011 08:09:56
Ágotám, nagyon szépet alkottál, s boldogok lehetnek a gyerekeid.
Szeretettel ölel: Radmila |
- január 07 2011 08:19:08
Ágota - fájdalmasan őszinte és jó. És nagyon igazad van, egy gyereknek fontosabb a jó hangulat, mint a tele zseb. Tudom magamról, apa nélkül a háború után...
Szeretettel NDI
    |
- január 07 2011 08:29:50
Kedves Ágota!
Egy kicsit talán magaménak érzem a versed mondanivalóját. Ami az igazi édesanyai szeretet hiányát "ecsetelgeti".
Lehet bármilyen szegény az ember, és pénztől üres a zsebe, de a szeretet van, akkor az sok mindent tud pótolni.
Ha bánatban-örömben mindig együtt van a család (öreg és fiatal egyaránt), akkor ott örökké béke lesz.
Bár csak mindig, mindenhol így lenne!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 07 2011 08:34:16
Kedves Ágota!
Megemeltem nem létező kalapom Előtted!
Nagyon kemény, és nagyon őszinte szavak!
Egy kicsit talán még ismerős is... |
- január 07 2011 09:24:55
Ágota Kedves!
Versed olvasása közben akaratlanul is felidéződött bennem gyermekkorom! Még könnyeket is csaltál a szemembe! Mindannyian tanultunk szüleink hibáiból és megpróbáltuk másként nevelni gyermekeinket! A szeretet mindennél fontosabb !!
Szeretettel:Geot |
- január 07 2011 14:09:39
Ágota - átérzem versed fájdalmát...én is árvának nevelkedtem...és sok szeretethiánytól szenvedtem - máig is
ölellek mamuszka |
- január 07 2011 14:32:38
Köszönöm Kedveseim, hogy értitek!
Ágota |
- január 07 2011 15:24:37
Kedves Ágota!
Nekem is eszembe jutott gyermekkorom, versed olvasása közben.........
Én is úgy gondolom, hogy a szeretet a legfontosabb, és legfőképpen, érezni, és éreztetni.
Szeretettel: Helena |
- január 07 2011 16:10:42
Ágota Kedves!
Nagyon ismerős a képlet. Élethű előadásban szépen megjelenítetted. Ha valaki, akkor én biztos átérzem. Hm.
üdv:gufi |
- január 07 2011 16:39:41
Szemrehányó soraid biztosan jogosan születtek.
Ennyivel különb vagy tőle, hisz gyermekeidnek, hacsak annyit adtál, akkor mindet adtál.
Szeretettel Joli |
- január 07 2011 18:17:47
Milyen érdekes ez!?
Hányan lehetünk?
Bár ,ha egy ici-picit tanultunk, az bizony már SIKER!
Ágota |
- január 07 2011 19:12:05
Belső vivódásod minden rezdülése itt él ebben a versben...hogy mindennek ellenére te mégis anya akarsz lenni,még akkor is ha nem könnyü,de a szeretet erejében bizva minden könnyebb....jó vers ez nagyon elért lelkemig-köszönöm!
Szeretettel olvastalak.fava |
- január 07 2011 19:27:08
Ágotám, ez egy mély feltárulkozás és egy szép önvallomás is egyben..
Te nem éltél azzal a hibával, melyet Édesanyádnak szemére hánysz (vagy hogy is mondjam, hogy ne legyen bántó, vagy talán félreértem?
Szóval, Te megadtad gyermekeidnek azt a szeretetet, amit Te nem kaptál meg... Remélem, nem értelmeztem félre versedet Ahogy itt a hsz-okat olvasom, kiviláglik számomra, hogy az a szülői nemzedék, mely a háború idején élte meg gyermekkorát, az mind olyan érzelmi sérüléssel nőtt fel, hogy nem tudtak odaadó szeretetet közvetíteni gyermekeik felé, csak a kétségeiket meg a szorongásaikat.. Most jövök rá, hogy a lelki sérülésemmel, mit gyerekkoromban szenvedtem el - nem vagyok egyedül.. S ehhez olvasnom kellett Gota versét!
Puszillak Ágota! Többszörös Tesóm! Üdv, Zsanna |
- január 07 2011 21:37:25
lányom írta egy anyák napi anzikszra.. köszönöm Anyu mikor szükségem volt rád mögöttem álltál,mikor kellett elengedtél...
Örök dilemma ez a kapcsolat,az édesanyám és én....idős már és én is koros de nem enged a zsarnoki szeretetéből,Mártír mama, és bennem meg a bűntudat.De valamit jól csináltam..A Lányom igazolja!
Lényegében nagyon felkavart a versed.. katartikus élmény volt.. |
- január 08 2011 09:10:58
Köszönöm Kedveseim.
Érdekesek ezek a hozzászólások,hogy szinte valamennyien hordozunk gyerekkori sérüléseket!
Lehet ezért vagyunk itt,ezért vagyunk olyanok, amilyenek!
Öleléssel
Ágota |
- január 08 2011 10:49:34
Csak most érkeztem el ehhez a versedhez, Ágotám, de örülök, hogy nem kerülte el a figyelmemet! Őszinte, szívhezszóló sorok, finoman, de nyíltan vallanak emlékeidről. Minden ember számára legfontosabb, az otthon melege, az anyai szeretet, Jó tanulságot vontál le a tapasztalatokból, és azt az életben is alkalmazod, mert nagy formátumú lelked van!
Szeretettel, Feri |
- január 08 2011 14:40:40
Ágotám!
Teljesen a hatása alatt vagyok a versednek!
El sem tudom képzelni, hogy milyen az amikor a gyerek, nem kap szeretetet at Anyjától!
Szerencsére én csak szeretetet kaptam és adtam a Szüleimnek és a Nagyszüleimnek!
Igazán megható a történeted!
Szeretettel: Pircsi |
- január 09 2011 02:35:12
Hubi Kedves,Pircsikém!
Köszönöm.
Ágota |
- január 09 2011 02:35:42
Hubi Kedves,Pircsikém!
Köszönöm.
Ágota |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
