|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Talán ez az utolsó versem rólad
Új esélyt kaptam az élett?l a nevetésre,
Még egy kis er?t az emléked feledésére.
Félek ezt az új ajándékot kicsomagolni,
Rád már nem reménykedve mosolyogni.
Félek szívem sebeit nélküled bevarrogatni,
Nem akarom rólad szóló álmaimat feladni.
Nem akarok más mellett hazugságban élni,
Nem szeretném az érzelmeimet elrejtegetni.
Két hónapja van már, hogy engem elhagytál,
Két hónapja ég már lelkem, vissza nem hívtál.
Vártam rád, mindig, bárhol, bármit csináltam,
Éjszakákon át csak magányomban kínlódtam.
Várnék tovább de nem bírom, túl sok a fájdalom,
Könnyem minden este hidd el csakis érted ontom.
Bele?rülök, még menekülhetek, immár nélküled,
Sajnos, semmit sem tehetek, múló létem szenved.
Talán ez az utolsó versem rólad, szív szaggatva írom a sorokat,
Talán ma lesz az utolsó álmom, s tán nem számolom a napokat.
Te megöltél engem, csak annyit mondtál bocsánat, és elmentél,
Könnyebben feledtél, s emlékezni fogok rád amíg a szerelem él. |
|
|
- november 05 2007 08:51:58
Ez egy igazán szabályos vers a klasszikus páratlan rímeivel és végül kiolvasható bel?le, hogy megpróbálod lezárni végleg a m?ködésképtelen kapcsolatot, s újra önmagad lelki egészségére koncentrálni.Így legyen. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
