|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Azt ígértem Neked, nem írok többé,
Nem mondom, mi az mi lelkemet nyomja.
De félek, eltűnök, s úgy válok köddé,
Mint egy csepp víztől, szomjazó szomja.
De nem tudom, mit mondjak még, s hogyan,
Hiszen tudsz mindent, mit érzek, gondolok.
Azt is tudod, szívem mióta hontalan,
Mert hiába nézlek, kérlek s bókolok,
Felesleges minden szó és pillanat,
S felesleges minden könny és vád.
Megfagyott az idő, és így maradt,
Vánszorog, toporog, nem halad tovább.
Nem tudok meghalni, s nélküled élni sem,
Hát élettelenül élek tovább azt hiszem.
|
|
|
- január 12 2011 05:45:00
Írj csak, főleg ,ha ilyen szépre sikeredik!
Ágota  |
- január 12 2011 06:26:28
Nagyon szép!!
Helena |
- január 12 2011 13:56:15
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket és méltató szavaitokat!
Laci |
- január 12 2011 14:15:43
Ügyes. |
- január 12 2011 18:29:37
Szép, érzéseid jól összefogtad.
Radnótit juttattad eszembe, ... nem tudok én élni se, halni se nélküled immár...
Ne kérdezd melyik verséből való, hisz oly régen tanultam.
Rég jártál erre, ezért a versedért dicséret illet.
Szeretettel Joli |
- január 12 2011 18:59:06
heaven:
Köszönöm
Joli:
Köszönöm mindig sokat számító szavaid
Hetedik ecloga utolsó versszak utolsó sora
Laci |
- január 12 2011 21:30:58
A remény hal meg utoljára...szép lett...
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
