Napkorong

"Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne”

Golyószóróval lőtt szét gyűrött vászon lelkemen
foltoznád a lyukakat, csak kérdés hogy van nekem?
Ha szólhatok még pár szót, hisz ennyi talán kijárna,
ha kell, az utadról letérek, vagy álljak eléd hiába?
Azt hittem te tudod, és azt hittem, hogy én is,
de átvertek a körülmények, s beléd szerettem mégis.
Ugye azt mondtam jól gondolod, hogy mégsem,
kacérba nagyot nevettél, mikor azt mondtam: én sem.

Ténymegállapítás, hogy mikor állsz a tükör előtt,
magad sem látod a képet, ami előtted bedőlt
két évig, de ha sötét a szív-szobád felhúzhatod a redőnyt.
Az enyém kapna előnyt, mégis nálad vak köröket szalad,
én kiadnám neked bérbe is, csak vigyázz, a kamat
felszökik! Ez érzelem-üzlet, biztos siker nem létezik,
de aki belém fektet, az hosszú távra tervezi a képet,
ha kiváltod előre, hidd el megéri az örök bérlet.

Kérdem, szerinted ez is csak egy ostoba társas játék,
és amit itt nyersz örökül, az csak műanyag ajándék.
Ha lehetne, akkor én is a te kockáddal dobálnék,
hisz egyesével lépek előre, míg te hátra szaladsz,
s két kézzel elveszel, amíg csak egyikből adsz.
Én is adnék most egy szál fekete rózsát a kezedbe,
azt amelyik lelkem felsértve zárt téged egy keretbe,
pedig már kezdtem beleszokni a vágyott szerepbe.

Beszivárog a szenny lé, hiába zár a lélektömítés,
köztünk csak egy volt, az nem szív, hanem kerítés.
Sok véletlen együtt, sok ábránd és káprázat,
neked a szúrt sebed diktált, nekem a vágány zárlat.
Felismered majd magadban a személyi szikrád,
ahogy én is rájöttem a lány **szik rád.
A megismerés új, de nem lesz ismeretlen a jelenben,
mert nem hazug kép volt, amit láttál a szememben.

Fancsali kacaj fénylik szádon, olykor meg bánatos.
Részeg, bódult érzés fog el, hisz csak te lettél másnapos,
de ugyan ne hidd, hogy sokat élhetsz a múltad szerint,
mert minden hold elszáll, ami nem a csillaga körül kering.
Ha előre csak pillanatokat tekintesz, az idő melletted elnyúlik,
semmit nem élsz meg egészben, az egész csak elmúlik.
Az életet hátulról látod, s a múltban ismersz fel,
lekésve a vonatot a peronon, ezt már fejtsd el….

Ha majd idővel rájössz, hogy nem minden érték fénylik,
megérzed, a szereteted nem követelik, csupán igénylik.
Sok apró érzet mind hosszú tömött sorban,
mind érted született, és neked adtam csokorban.
Most elszáradni látszik, a szirmok örökké tartanak,
olyanok akár a remény, nem halnak, csak elalszanak.
Kóbor kutyává lett létem szerint, "szeretni tehozzád szegődtem",
mert hittem a sorsnak, s talán bedőltem....

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - január 14 2011 14:32:24
Kedves Baggie!

Verseid sorai is "hosszú tömött sorok"-ban írdott, kissé nehéz átrágni magát az olvasónak rajta. De legalább, ahogy ezen sorokat kiírtad magadból, mint érzéseket, talán meg is könnyebbülten egyben. Jól sikerültek a sorvégi páros rímek!

Üdv.: Torma Zsuzsanna