Magam vagyok..és nincs ki megtalálhat..
Nézek ki a világba elmély?lten s keresem a választ -Mit is keresek én itt?-
Magam vagyok..a sötétben..
A Gondolatok elvesznek agyam ködében.
A felismerés,mint 1 t?éles penge hatol a tudatomba.
Magam vagyok..egyed?l..
A kétségbeesés mar engem belül kegyetlenül.
Magam vagyok..a magányban..
Menekülnék a halálba.
Magam vagyok..félve a sötétben..
Vérz? lelkem haldoklik a törésben.
Magam vagyok..szabadon mégis bezárva..
Mikor tükörbe néztem,undoritó lényt láttam.
Magam vagyok..bezárkózva..
Testem nyomorultan teng kárhozottan.
Magam vagyok..s nézek..
Várom,h mikor talál rám a VÉGZET.
denes - november 06 2007 08:59:10
Ebb?l a helyzetb?l kell majd felállni, az eddigi életet átértékelni, megoldást találni és új úton elindulni. Nehéz, de nem lehetetlen.
A vers kicsit nyomasztó, de érthet? ez a lelkiállapot. Remélem már nem a valóságot tükrözi.
Ninocska - november 07 2007 06:15:22
Nem ...mostmát nem!
A novella..és ez is régiek..mostanában nincs ihlet.
