Már a nevemet sem tudod
Pedig egyszer régen együtt voltunk.
Szerettük egymást s azt hittem ez mindig így lesz,
De elmentél, itthagytál és nem tör?dtél velem.
Fájó emlék,De mégis visszagondolok.
Emlékedt?l szabadulni, mond milrt nem tudok?
Becsaptál, átvertél de még mindig szeretlek.
S minden éjjel könnyeket hullatok érted.
denes - november 06 2007 08:50:13
Szép és egyben szomorú ez a vers, benne az örökös kérdéssel:miért?
A válasz az érzelmek mélységében, vagyis önmagadban található s id?vel kitisztulnak majd a dolgok benned.
