|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gátlások láncait széttörni
képtelen vagyok,
boldogtalanul múlnak a napok
nem szólok már,
zavartan hallgatok,
közben iszonyú magányos vagyok.
Kár minden szóért, kár a könnyekért,
Átnézel rajtam nap mint nap. Miért?
Csak mert nagyobb hévvel élsz
és senkit?l, semmit?l se félsz?
Tudom apró porszem vagyok csupán,
utolsó hang egy néma zongorán.
Kiapadt forrás, elszáradt virág,
kin átgázolhat az egész világ.
Nézz rám még egyszer
emelj fel a porból,
ragadj ki ebb?l
az elátkozott korból,
vegyél karodba, ringass csendesen.
ölelj magadhoz újra Kedvesem. |
|
|
- november 06 2007 09:39:13
Nagyon szép, mint egy kétségbeesett fohász a szerelemért, csak valahogy az az "elán" nekem nem illik bele, mármint maga a kifejezés. |
- november 06 2007 09:49:17
Köszi, hogy elolvastad.
Talán a nagyobb hévvel élsz jobb lenne? Sajnos nem tudom, hogy lehet belejavítani!:-(
Üdv: Szepi |
- november 06 2007 14:01:24
Kedves Szepi!
Megérintett a versed,én is éreztem már hasonlót.
Cookie |
- november 06 2007 16:27:48
Kijavítottam szepi, szerintem így sokkal jobb. |
- november 06 2007 20:27:45
Gyönyör? vers. Szívb?l gratulálok.
Gyula |
- november 07 2007 00:33:59
Fájdalmas, kétségbeesett kiáltásodról szépen írtál, Szepike.
Nekem ez a néhány sor jelenti versedben a költészet igazi jelenlétét:
"Tudom apró porszem vagyok csupán,
utolsó hang egy néma zongorán.
Kiapadt forrás, elszáradt virág,
kin átgázolhat az egész világ."
ezek a sorok csak úgy áradnak... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
