Szomjazom...
S éjjelente nem alszom.
Hallom, végtelen sóhajod,
ahogy minden vágyad fülembe súgod.
Látom, ahogy átölelsz...
Ahogy magadnak követelsz.
Érezni akarom, hogy tied vagyok,
...hogy benned, meghalhatok!
Ízlelgetsz...
Mint édes mézet, cseppenként nyelvedre ejtesz.
Olvadok...
A nyakadba karolok...
S lassan föléd kerekedve,
csókolva izzón átölelve,
ringok veled...
...testünk megremeg...
Hangod sikolyomba vegyül...
...s a vágy lassan elül...
Hallgatom szusszanásod az éjben,
tested megpihen az enyémen.
denes - november 06 2007 16:33:04
Erika, tiszta érzékiség ez a vers, a testi és szellemi egyesülés gyönyör? ábrázolása.
Heather - november 06 2007 21:38:57
Örülök, ha tetszett neked!
Köszönöm, h olvastál!
Erika
cookie001 - november 06 2007 21:44:38
Húúú,Erika!
Ez nem semmi!
gosivali - november 07 2007 00:29:41
Izzó éjszakádba szinte vétek bepillantania az olvasónak, nehogy megtörje a varázst, kedves Erika... megyek is csendben tovább... Jó éjt!
Heather - november 07 2007 08:57:45
Sziasztok!
Köszönöm a kedves szavakat, örülök, ha tetszett a versem nektek!
