|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Nekünk dalol,
S a reszketeg
Évezredek
Már régen elfeledték,
Hogyan keletkezett.
——–
A húr
Hangja hol felderül,
Hol elkomorul;
Együtt sírunk és örülünk
Tisztán,
Szépen,
Magyarul.
———
Egykor még,
Elmúlt rég;
Hölgy lovagolt ki a vár kapuján,
S nyíltak a kerti virágok a völgyben az ősz derekán..
——–
A dal csillámfala
Általunk él, s mi élünk
Általa.
Szokott zengése életünk,
S utunk végén a rév;
Amelyhez oly sok szent nevet
Csatolt a hű emlékezet;
Több, mint
Egy ezredév.
——-
Ború,
Derű,
Vén hegedű;
Szól évezredek óta,
Visszhangot vet
Síkon, hegyen
A bús vagy édes
Nóta.
——-
Foszlunk,
Veszünk,
Eltévedünk,
Meghalunk,
Fogyunk;
De míg lélegzetet veszünk
Vele maradunk. |
|
|
- január 23 2011 08:31:51
Szia Inpeters!
Csodálatosan pengeted húrjaid, szép, kifejezős sorokkal. Ki Magyar, megérzi jelentőségét.
Gr.  Sancho |
- január 23 2011 08:49:35
helyesen tetted, hogy van benne utalás, ez nem vednégszöveg, indokolt!
szép! |
- január 23 2011 10:47:52
Hmmm! Remek.
Ágota |
- január 23 2011 16:01:51
Kedves Inpeters!
Nagyon szépen megfogalmaztad a verset, örülök az "ismerős" soroknak, a "majdnem idézeteknek", azt hiszem szebben nem is szólhattál volna a Magyar Kultúra Napján!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 23 2011 22:12:33
A magyarok sírva-vigadós fajtájához meg különösen illeszkedik ez a szép sírós hangszer...
Versedhez szeretettel gratulálok! Zsuzsa |
- január 24 2011 00:01:52
Nagyon szépen köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 05. szombat,
Viktor, Lőrinc napja van.
Holnap Zakariás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
