Az id? megfoghatatlan, mint
er?t?l duzzadó tested a
távoli szélviharban.
Kezemmel érezlek, szememmel látlak,
de elérhetetlen vagy számomra
csak álmaim kínoznak.
Az id? nemlétez? lét, mint
veled lenni álmos éjszakákon
hármasban a magánnyal.
Hallom szíved dobbanását, fáradt tested sóhajtását,
de álomképed szertefoszlik s
messze t?nik a vággyal.
Az id? megállíthatatlan, mint
a tomboló ?rület az éjféli csöndben
lopakodó árnyban.
Hallom az óra kattogását, az id? monoton rohanását,
de elhalkul és tovacsordul,
mint jégkocka a nyárban.
