Kedves, nem voltál te ?rült
egy icipicit velem együtt,
mikor elterveztük leend? életünk
néhány röpke percét:
Titkon, felh?k mögé bújva -
hogy a nap se lásson minket -
átöleljük egymást és csók virággal
halmozzuk el lelkünk és szívünk
kosarát, melyb?l egymásra
szórjuk a szirmokat, mint
körmenetkor az ünnepl? leányok?
