Mikor ajkad ízét ízlelgettem,
S ölel? karod szorosan átkarolt
Forró szenvedélyünk a csúcsokra hágott
Nagy találkozásunk volt.
Fejemet melledre hajtva, fülembe súgtad:
Jöjj közelebb, hadd nézzem mosolyod virágát
Szikrázó sötét szemeidnek vágyódó
gyengéd pillantását.
Csak néztünk és már együtt merültünk
Szemünk a vágy mélységét kutatta
Ölelj magadhoz! Ölelj még
Ajkunk, sóhajainkat csókokkal némítja.
Ölelj magadhoz! Ölelj még!
Csak két nap a boldogság!
Nincs most senki rajtunk kívül
Csak Mi Szerelmem, s az ég? vágy.
A félhomályban született fájó gondolatok,
halk melódia, és testedhez simulok.
Csókokkal, vörös ned?vel oltjuk már szomjunk
Újra éled a vágyam, karjaidban virulok.
A búcsú fájdalma a hajnallal kopogtat az ablakon,
két karommal görcsösen szorítlak, csüngök édes ajkadon.
Paharunk cseng? csókja oltaná szomjunk, de hiába
Csitulni nem akaró mohó vágyunk
Sodródik velünk a félhomályban.
Eljött a búcsú, most itt állunk.
Lesütött szemekkel fájón nézünk
remeg? ajkunk egymásért kiáltva
Lelekben- testben összeértünk.
Ne eressz! Maradj vélem!
Nem tudlak engedni
Nélküled hogyan éljek,
Hogy tudjak szeretni?
A távolság, mint béklyó
Szerelmünket gyötri
Egy csóknyi id?ért könyörgök
Hogy tudjalak még, kicsit szeretni.
