|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szavaimat szilaj szél szórta széjjel.
Erdő zaja súgta az éjbe: Félek!
Rőtt ágakon, titkon szökött a tél el...
Egem kékjét Nap csókolta, új fénnyel.
Talán álmodtam? vagy tán mégis éltem?
Lehet,hogy éltem józan ébrenlétben?
Elmúlt, feledjük? vagy megmarad végleg!?
Két árva ember, lángoltunk a télben!
Fáradtan, hunyó fényekként fellobbanva,
Elemek harcát tűrve, Sorsot átkozva,
Remélve, s reményt vesztve újra, halódva,
Így aprózódunk el, vágyálmaink lángján.
Két árva ember. MI. Sorsunk kuszálódott,
És kézen fogva indultunk érni csúcsot.
Mi ketten. Mi! szerelemünk volt az úr ott.
|
|
|
- január 28 2011 10:59:27
Megható.. |
- január 28 2011 10:59:44
Nellyke!
Nagyon szépet írtál! Ne is engedjétek el egymás kezét!
Gratulálok: Pircsi |
- január 28 2011 17:16:57
Remek vers, kedves Nelly, nagyon szép. |
- január 28 2011 21:28:39
Köszönöm!!!! Ölellek Titeket: Nelly |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
