|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Szomorúfűz áll magába,
egyedül hagyta a párja.
Együtt susogtak dalokat,
megbeszélték bánatukat,
ágaik jól összefonva,
egyként éltek évek óta.
Beteg lett az egyik szálfa,
ezért lett a másik árva.
Létére nem volt panasza,
tudta – e, nincs több tavasza?
Csendesen múlt el, kiszáradt,
megöli párját a bánat.
Más lett így a falomb forma,
olyan, mintha csonka volna!
Árnyéka fele akkora,
mint ahogy azt rég megszokta.
Mélybe húzzák le ágai,
árvának akar látszani...
lehullnak levél-göncei,
vízbe potyognak könnyei.
Elvesztve társát, nem élhet,
gyökere roppant szegénynek,
derékba tört korhadt törzse,
leborult a vizes földre
örökre. |
|
|
- január 29 2011 19:23:03
Kedves Lenta,
allegorikus versed meghatóan szép.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- január 29 2011 19:32:10
Nagyon szép, igaz én imádom a szomorú fűzfákat. Teljesen megszemélyesítetted, magányos és szomorú. Gratulálok versedhez.
Szeretettel: pipacs |
- január 29 2011 21:21:59
Nagyon szép!
Ágota |
- január 30 2011 11:14:41
Különös hangulat lengi be. |
- január 30 2011 12:05:54
Csodálatosan szép!
Helena |
- január 30 2011 12:29:26
Kedves Lenta!
Csodaszép ez a versed, következetes voltál a szótagolásban és a rímelésben. A fát emberi érzésekkel ruháztad fel.
Nagyon tetszett!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 30 2011 13:31:43
Köszönöm, hogy olvastátok. |
- január 31 2011 12:37:59
Szép vers! De sokszor látjuk, hogy az eltávozott után követi őt hamarosan a párja... |
- február 03 2011 09:09:29
Mindenkinek köszönöm, aki olvasott. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
