|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Január fagyos éjszakáján
fázósan hunyorognak a csillagok
A szív dermesztő magányán
már nem is csodálkozok.
Az emlékezés sápadt egén
alig pislákol a remény
Fénytelenné szürkülő életem
nélküled kell viselnem.
Hiába rögzült képed
a mindennapok folyamába
Hiába bújkál emléked
gondolataim halmazába
Boruljon titkok fátyla
arra a régi nyárra.
Tengerré dagadó emlékek mossák
a vágy magányos kőszikláját,
hogy lágy ölelésükkel
a feledés hullámsírjába vonják. |
|
|
- január 31 2011 11:50:41
Kedves Lazarhzs,
szép versedhez gratulálok: Radmila |
- január 31 2011 12:46:38
Szomorú képet festettél kedves Zsuzsa, kifejező színekkel, könnyed ecsettechnikával.
Szeretettel, Feri |
- január 31 2011 13:47:13
Nagyon szép, de nagyon szomorú a versed Zsuzsika!
Szeretettel: Pircsi |
- január 31 2011 16:25:44
Úgy tűnik ez nagyon fáj!
Ágota |
- január 31 2011 16:38:48
Kedves Lazarhzs!
Köszönöm!!!
Verseddel örökre fátylat borítassz, arra az eseményre, sőt még hullám sírba is fekteted, csodálatos érzelemmel.
üdv:gufi |
- január 31 2011 19:12:50
Egy fájó érzés temetése...de milyen szép temetése-gratulálok!
Szeretettel olvastalak:fava |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
