|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Jaj, mennyi szál köt egy utcához,
ha életünk tanúja volt…
Elvirágzott por és cement
hatalmasnak hitt iskolám,
megfeketedett, összement
az évek rontó folyamán…
egykori méltósága bár
megtört, de szívemben rekedt,
s megrázó a felismerés,
nem volt ő nagy – csak én kis gyerek…
Nagykörút sarkán gesztenyés
melengette kályha felett
dermedt kezeit; gyümölcsét
zacskókba mérte, és nyesett
kesztyűből kifeslő ujjal
kapkodott forró szemeket,
kis lapátjával hol az árut,
hol parazsát kotorva meg…
Kies ligetben templom állt.
Nem körmenet vitt csontokat,
de víg búcsúk helyévé vált,
kacaj fodrozott lombokat,
tömeg hömpölygött, móka szállt,
tükrös szív volt a hódolat,
s dévaj legények forgattak
farra csapó fakanalat…
A templom sötét hűvösébe
elvétve tért csak be a nyáj,
s tömjén illatú köntösébe
burkolta zárkózott magány.
De kint tombolt, virult az élet,
bár peremváros útzaján
ott ringott még a sebzett ének;
költőnk szava a Gát utcán…
Ó, mennyi szál köt egy utcához,
ha életünk tanúja volt!
Hogy jajdulunk a változáshoz,
mely emlékmorzsákat rabolt!
Foghíj beépül, festés mást hoz,
s az már nem vonz, át nem karol…
léptemet mégis visszahúzza
szép ifjúságom – Mester utca…
|
|
|
- február 01 2011 07:09:35
Igen, az embert (légyen fiú vagy lány), múltjának helyei mindig visszahúzzák...
üdv NDI   |
- február 01 2011 07:44:12
Kedves Haaszim
emlékeidben benne vannak a jelen érzelmei. Fájóan szép versedhez gratulálok: Radmila |
- február 01 2011 09:35:56
Szép a versed, értő és érzelmekben gazdag.
Van egy javaslatom: hagyjuk békén a rímeket, és - mint írd máshol már bántottak, én meg nem fogadtalak kedvesen, /mások viszont igen/ - és ez a fontos, velem ne foglalkozzál, engem már minden létező általam megismert fórumon sokszor és nagyon bántottak....AKIT A KÍGYÓ MEGMART, A GYÍKTÓL IS FÉL.
Koromnál fogva nagymamád lehetnék - magadról semmit nem írtál, de ifjú vagy és tehetséges, ez látható, itt mindenki szeretni fog...- a rímeket egykori foglalkozásom által elég jól ismerem
Egy tanácsot adok: mielőtt bírálni kezdesz valakit, előbb tudjál meg róla valamit...és a helyi szokásokról sem árt tájékozódni...
üdvözletem: mamuszka |
- február 01 2011 11:04:20
haaszi!
Biztos, hogy fájó lehet a régi utca a régi iskola, vagy ház átváltozott látványa!
Szerencsémre én abban a házban élek amelyben születtem, persze felújítva, de mégis a levegője a miliője megmaradt és innen el nem tudnak már vinni csak koporsóban!
Nagyon szép verset írtál, gratulálok: Pircsi  |
- február 01 2011 13:22:58
Visszahoztad a pesti gyerekkoromat.Köszönöm.
Ölel
Ágota |
- február 01 2011 16:46:01
Közel latam ahoz a helyhez, ahol a Mester utca a Forráskút utcával adott randit. Egy kovácsműhely működött a sarkon, az állandó, ritmusos üllőcsengés gyermekkorom meghatározó hozzátartozója volt. A szülői ház környéke, az akácfasor, vagy az iskola, a temlom épülete mindig ismerősként üdvözölnek. Nem lehet soha elfelejteni azt a helyet, ahol megláttuk a napvilágot, ahol felnőttünk.
Versed formailag, stíluseszközeiben is remek! Gratulálok!
Szeretettel, Feri |
- február 01 2011 19:00:19
Gyönyörű emlékképeid szeretettel olvastam:marina |
- február 01 2011 20:17:37
Mert oz otthon mindig haza húz...az emlékezés megszépiti...jó hazamenni.
Szép versedhez gratulálok:fava |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
