|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A magyar sors balladája
Versailles-ban kettős volt a mérték,
Elátkozott lett nemzetünk.
Testünk után lelkünk is kérték,
Tudatzavarban szenvedünk.
Volt idő, mikor letagadtak,
Nincs olyan nemzet, hogy magyar!
Prédaként vetettek a gaznak,
Hitünket tépte vad agyar.
Nyakunkra ülve csaltak, loptak,
Adtak bagóért rabszolgának,
És ha már mások nem bántottak,
Magunk estünk egymás torkának.
Kétségbe vonták kultúránkat,
Tagadva nyelvünk és hitünk.
Jobb lesz, ha befogjuk a szánkat,
Lapulva, némán nyüszítünk.
Kemény munkában robotoltunk,
Sárban, fagyban gémberedve,
Sajnos, oly sokan behódoltunk,
Lidérctűznél melegedve.
Nyakunkra ülve csaltak, loptak,
Adtak bagóért rabszolgának,
És ha már mások nem bántottak,
Magunk estünk egymás torkának
Eltelt lassan egy néma század,
Pogányok lettünk, koldusok.
Földed elvették, bitorolják házad
Önjelölt, hamis krisztusok.
Adott szavukat rég feledték,
Értékvesztett a becsület,
Recseg, ropog minden ereszték,
Véged nemzeti hevület!
Nyakunkra ülve csaltak, loptak,
Adtak bagóért rabszolgának,
És ha már mások nem bántottak,
Magunk estünk egymás torkának
2011. január 21.
|
|
|
- február 01 2011 15:45:17
Kedves Feri,
fájdalommal és elkeseredett hangon szólsz a múltról. A hangulata balladai, de én azt mondom, van ennek a maroknyi magyarnak elismerése hiszen sok a kiváló ember is közöttük, és nem csak a feltalálókra, Nóbel-díjasokra, irodalmáraikra gondolok, hanem az egyszerű emberekre.
Szeretettel gratulálok szép versedhez: Mila  |
- február 01 2011 15:49:21
Feri, mit mondjon agy olyan ember, akinek a szülei azért találkoztak, mert egyik sem maradhatott a szülővárosában???
üdv Domokos    |
- február 01 2011 16:22:23
Mind igaz Ferikém azt mit leirtál.Szeretettel Elemér |
- február 01 2011 17:42:14
Ilyen verset olvasva végig tekintem magamban - mint egykori történelemszakos - és lázad bennem a Himnuszunkban is kesergő egymásnak esés - "szerte nézett, s nem lelé honját a hazában..." - meg az egész elhibázott nemzeti múlt, ami idáig juttatott bennünket...
üdv. szeretettel mamuszka |
- február 01 2011 18:29:31
Aranyosi Ervin: Mosolyogj drága Magyarország! (2.)
Mosolyogj drága Magyarország!
Mutasd mindig a szebbik arcod!
S ne hagyd, hogy arcul üssenek,
mert másodszor is odatartod.
Mosolyogj drága Magyarország!
Add, hogy az élet szebb legyen!
Mindenki végezze jól a dolgát,
és aki éhes, az mind egyen.
Mosolyogj drága Magyarország!
Szívünket szeretet járja át!
Vonzzuk magunkhoz szebb jövőnket,
S élvezzük életünk javát!
-----------------------------------------------------
Kedves Feri
Szívemből szóltál, keseregtél,
de jaj nekünk, ha így marad.
A történelmünk kátyújában,
hogy is éreznéd jól magad.
Hogyan védhetnénk szép hazánkat,
mi is lehetne fegyverünk?
"Magunk estünk egymás torkának"
Önmagunk vagyunk, ellenünk!
Kívülről "joggal" kritizálnak,
Magyarra ütnek bélyeget.
Kik azt hiszik felettünk állnak,
én meg mint állat bégetek.
és itt el is ment a kedvem a versírástól. Örülök, hogy olvashattam, mindenben egyetértek.
Engedd meg, hogy ezt még a figyelmedbe ajánljam:
http://koltemenyek.5mp.eu/web.php?a=koltemenyek&o=lNhlRVkwBh
Baráti üdvözlettel: Ervin |
- február 01 2011 18:31:19
Nagyon szép vers.
Szeretettel gratulálok:marina |
- február 01 2011 18:57:44
Szia hubart!
Hazádnak rendületlenül...jutott eszembe szebbnél szebb gondolat...
Nos jól odatetted. Csak is a fejénél bűzlik a hal, s minden rendszert megszívunk.
Grt. Sancho |
- február 01 2011 20:03:28
Jajjj!!! mennyire igazad van ....de az is igaz hogy nagyon sok Magyar hires ember él a világban,tudással,sőt géniuszként ....és nem becsülték meg odahaza...
Szeretettel olvastalak:fava |
- február 01 2011 20:15:07
HMMMM!!!!!!
Há igen, valahogy így....
Ölel
Ágota |
- február 01 2011 20:59:06
A magyar a világ egyik legtehetségesebb és legszorgalmasabb nemzete. Ebben a versben nem a fajtámat szólom le, hanem azokat, akik ebbe a történelmi helyzetbe sodorták az országot, Előbb a pogánytól védtük Európát, majd később az idegenek érdekeiért szálltunk síkra, hogy végül rajtunk csattanjon az ostor. Népünknek egedül a máig ható "turáni átkot" róvom fel, amikor is gyakran egymás torkának esünk, önös- vagy pártos érdekeket tartva szem előtt a nemzeti összefogás helyett.
Kedves Mila, Domokos, Elemér, Sarolta, Ervin, Marika, Satya, Valika, Ágota. Mizsi, köszönöm hozzászólásaitokat! |
- február 01 2011 22:02:07
Remek érzékkel írtad meg Feri!
Az ismételt szakaszok jó megoldások a lényeg erősítésére.
Nem vigasztallak: Az egymás torkának ugrás tovább folytatódik.
Ma ez okozza már a legnagyobb kárt. |
- február 01 2011 22:58:57
nem semmi!
igaz ezzel a közhellyel nem lehet elintézni!
Versed a lényegre tapintott.. nagyon jó és kemény vers! |
- február 02 2011 06:32:34
Nagyon szép vers!!
Gratulálok!!
Szeretettel: Helena |
- február 02 2011 10:45:33
Kedves Attila, István, Heléna, Atis, köszönöm a véleményeteket! |
- február 02 2011 11:58:02
Egyetértve, csak gratulálni tudok és Csurka új drámájára felhívni a figyelmét azoknak akit érdekel, A hatodik koporsó a címe.
Szeretettel Joli |
- február 02 2011 15:27:41
Nagyon jó lett, gratulálok!
Maryam |
- február 02 2011 23:31:15
Köszönöm, kedves Joli, kedves Maryam! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
