- február 01 2011 21:44:14
Kedves Radmila,
ezek azok a kérések, melyekre nagyon nehéz felelni. Néha úgy érzem, a VOLT bizonyos pillanatai a legszebbek.
üdv Domokos    |
- február 01 2011 21:50:54
Kedves Domokos, köszönöm hozzászólásodat. Igen, de az örökös keresés bennünk marad, azzal. hogy az értékrend vált ozik.
Szeretettel: Radmila |
- február 01 2011 22:40:51
felvetésed megválaszolhatatlan... de ami elmúlt is lehet szép, és ami eljön lehet még szebb - és ami visszajön? Nekem ez az igazi kérdés!
(megválaszolhatom)
Izgalmasabb a versed a szokottnál, hajrá! Csak így tovább! |
- február 02 2011 06:11:59
Ami jön, az még szebb lehet, és valóban jó kis vers ez!
Ölel
Ágota |
- február 02 2011 06:38:09
Nagyon szép!!
Szeretettel: Helena |
- február 02 2011 07:20:27
Jó volna ha legalább a ma szép lenne.
Fene tudja lesz e még holnap... |
- február 02 2011 08:01:02
Kedves István, köszönöm a hozzászólást. Örömmel látom, hogy gondolatokat ébresztettem benned. A biztatás meg jól esikk.
Szeretettel: Mila |
- február 02 2011 08:02:53
Kedves Ágota, köszönöm optimista hozzáállásodat és elismerésedet.
Szeretettel ölel: Radmila |
- február 02 2011 08:03:39
Kedves Helena, örülök, ha tetszett a versem.
Szeretettel: Radmila |
- február 02 2011 08:04:55
Kedves István, az volna az ideális, de az ördög sosem alszik.
Köszönettel és szeretettel: Radmila |
- február 02 2011 10:52:28
A sosem lesz...  Szerintem utólag azt fogjuk legjobban sajnálni...
Húúú de elvittél!!!
Szeretettel: pipacs |
- február 02 2011 11:33:27
Kedves Attila, köszönöm szép szavaidat.
Szeretettel: Radmila |
- február 02 2011 11:34:59
Kedves Pipacs, köszönöm a hozzászólásodat. Érdemes volt megírni a verset.
Szeretettel: Radmila |
- február 02 2011 12:25:16
Mindig a mában keresd a szépet s emlékezz a múltbélire.
Szeretettel Joli |
- február 02 2011 12:44:30
Kedves Joli, köszönöm hozzászólásodat.
Szeretettel: Radmila |
- február 02 2011 13:38:13
Én is keresem - de 74 év alatt sem találtam meg... de talán jobb is így...
szépen fogalmaztál.
szeretettel é s sokat gondolok rád
mamuszka |
- február 02 2011 14:41:15
Drága Mamuszka,
hasonlóan gondolkodunk, ezek szerint én sem fogom megtalálni.
Én is sokat gondolok Rád!
Szeretettel: Radmila |
- február 02 2011 15:01:49
Igen, a jelen a legnehezebb... És belénk eszi magát a kérdés, nem lehet szabadulni tőle... |
- február 02 2011 15:48:01
A csendnek az a dolga, hogy hallgasson. No de tétován? Ez már merénylet! A vájt fülüek persze a csend hangjait is hallják, megfejtik a hallgatás titkosított a kódjait, no de a tétovázást nehéz megfejteni. "Dadog a lét", elmosódik a múlt és a jelen határa, nincsenek kontúrok, minden olyan bizonytalan. Szép, gondolatébresztő versed megérintett. Köszönöm!
Szeretettel, Feri |
- február 02 2011 16:34:40
Kedves Haaszi,
köszönöm szavaidat.
Szeretettel: Radmila |
- február 02 2011 16:38:04
Kedves Feri,
nagyon szép a hozzászólásod. Én köszönöm Neked, hogy olvasol, és gondolatokat ébresztett Benned a versem.
Szeretettel: Radmila |
- február 02 2011 18:42:55
A csend felébresztheti a megszépített múltat.
Szeretettel olvastalak: zsuzsa |
- február 02 2011 19:28:54
Szépséges a csended!
Szeretettel:marina |
- február 02 2011 21:08:58
Az örök kérdések...egyszer talán minden kérdésünkre választ kapunk...
Szépséges a te csended:fava |
- február 03 2011 02:20:14
Kedves Zsuzsa, köszönöm szépen.
Szeretettel: Radmila |
- február 03 2011 02:21:17
Kedves Marina,
köszönöm szépen.
Szeretettel: Radmila |
- február 03 2011 02:22:33
Kedves Fava,
köszönöm szépen!
Szeretettel : Radmila |
- február 03 2011 09:01:10
Gondolatébresztő sorok!
...hogy is volt, ...hogy is lesz? |
- február 04 2011 16:08:21
Átérezhető.. sejtelmes és misztikus.. |
- február 12 2011 08:27:52
A csend,a múlt,
a ma a csata zaja
A múltban csendben
éltünk boldogan,
emlékül rakódott
könnyes szemünkre
a múló idő pora.
Csaba. |
