Ha valaki elmegy a szívünkben él tovább.
Ha van valaki akit igazán szeretünk emlékezünk rá.
Én a szívemben örzöm szeretett Nagyapám mosolyát,szeme sugárzó fényét,s arcának pillanatnyi képét.
Mert 10 évvel ezel?tt itt hagyott minket tova szállt a széllel a messzi-messzeségbe.
S ahogyan telt múlt az id?,hidd el nekem Drága Nagyapám-
Emléked egy percig nem fakult,bennünk él,nem homályosítja be semmi már.
A rólad alkotott kép,mit gyerekként láttam én,égi csodaként tovább él.
Bármily messze légy is t?lünk,a csillagok tükrén át,emlékednek képe visszaragyog ránk.
S míg látni e fényt
hangod sejtelmessége,arcod lágy vonal vezetése örökkön örökké az id?k végezetéig e világon él.
denes - november 08 2007 12:06:17
Pedig mennyire szép és érzékletes ez a gyászban és bánatban is a szépséget idéz? vers, ahogy lélekben és látomásokban emlékezik a múlt történéseire.
Talán valóban jó lenne egy más formát kialakítani.
beo25 - november 08 2007 13:36:48
KÖSZÖNÖM A JÖV?BEN MAJD IGYEKSZEM JOBBAN ODAFIGYELNI a sorok hosszúságaira
Henkee - november 08 2007 15:09:53
Kedves Beo!
Nagyon szép,hogy még ennyi id? elteltével is ilyen mélyen óvjátok az emlékét,ez a legszebb rím,legelb?völ?bb kifejezés az egész versben,s kedves,ábrándozó hangulatot fest neki.
Henkee
