Nem akarom elszalasztani
ahogy mosolyogsz miközben alszol
Mikor reggel álmosan ébredsz
és a rádióban egy dal szól
Mosolyra görbül a szád
Bejukad az angyali arcod
A börtönben igy gondolok rád
A zárkámban mibe te zártál
Fogva tartanak a szürke falak
de éltet a kincs mit elém tártál
Mit remélhet egy ördögi alak
aki olyan mint én vagyok
Úgy hiányzol mint egy csepp víz
egy sivatagi menetelés után
A börtönben savanyú minden íz
csak gyalogolok a szürekeségben sután
Nélküled nem marad más
csak a sírás
Szeretlek ennyi a vallomás
nightrain - november 08 2007 08:27:35
bocsi a belyukad ly-on
denes - november 08 2007 12:00:57
Igen, gondoltam, hogy véletlen, mert a többi hibátlan. Szép a versed, ahogy vágyakozik minden szó és gondolat a kedvesed után, mely valóságban nem elérhet?, de gondolataidban veled él.
