Napkorong

Gyöngyös Imrének

Drága Atyai Barátom

Ott a Messzeségben;

Száll a versünk éteren át

Napsugárban, jégben.

———

A vers sosem alhatik…

Száll az égen

Tengeren át

Wellingtontól Sarkadig.

——–

Augusztusi februárból

Száll a versed hozzám,

Minden szavad, biztatásod

Száz örömöt hoz rám.

——-

A vers sosem nyughatik…

Száll az égen

Tengeren át

Wellingtontól Sarkadig.

——

Drága Atyai Barátom,

Torkom gyakran elszorul,

Sokan vagyunk a világban

Verset írni magyarul.

——-

Magyar szó a végtelenben,

Mint virtuális ladik,

Száll az égben, tengeren át

Wellingtontól Sarkadig.

——–

Versről, formáról, zenéről

Ketten egyet gondolunk,

Sarkadon és Wellingtonban

Soha meg nem alkuszunk.

——-

Nem hiszem, hogy elmehetek

Oda, Wellingtonba,

Azt a világ pénz-istene

Tán sohase hagyja.

——-

Ám a vers és a gondolat

Nem pénztől fogantatik,

Ami fontos, úgyis eljut

Wellingtontól Sarkadig,

Sarkadtól Wellingtonig.

——–

Kívánok, hogy talál még sok

Rímhívóra, rímre,

Jó egészséget kívánok,

És jó kedvet, Imre.

——-

Hosszú életű a jó vers

Időtől nem rontatik,

Ezután is el fog jutni

Wellingtontól Sarkadig.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - február 06 2011 09:20:42
Kedves Inpeters!

A technika vívmányának köszönhetően a verseinknek minden szava eljuthat a világ másik felére is, ha valaki éppen olvasni szeretné, vagy olvasni akarja. Én is véletlenül találtam rá egyik versemre egy Münchenben élő magyar honlapján. Nagyon meglepődtem. Ő is rátalált, olvasta és felvitte a honlapjára.
Vannak még csodák, vagy nem is annyira csodák?

Nagyon szép, köszöntő versedet szívesen olvastam, igen tetszett!
Gondolom annak meg mégjobban, akihez íródott!

Üdv.: Torma Zsuzsanna