|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radnai István:
NEM CSUKLIK A GULYÁS
a szakítások legkomiszabbjka
amikor a nappal s az éjszaka
egyaránt hallgat lemerült telefon
ismeretlen számok s az ablakon
túl csillagtalan a kúttalan puszta
a gémeskút nyikorogni lusta
rideg csordában fáradt a bika
vágóhídra kívánkozik temérdek husa
*
kedves teheneim bárgyú szemű népség
letörött nagy szarvam hallgat a sötétség
dér ütött a szíkre hallgat a sok béka
a tócsára ráfagyott telem maradéka
*
pető fia sem baktat erre
malaclopóért a kor beperelte
álmodod a csontját vén szibériába
csíkozza az eget sarki fény libériája
*
bús teheneim békén kérődzzétek
se széna se abrak nem jár többé nékem
fejadagomat mindet rátok hagyom
tinóimat csontozzák futószalagon
zsíros farkamat megfőzik levesbe
érzem rám szakadt a sietős este
tövis tépte bőröm sem kell a szűcsnek
csizma-koporsóba faszögeket ütnek
ballag a fagysíkon ingadozó gulyás
elhamvadt a tűz is kiürült a bogrács
fáradt keze szájához emeli a kulacsot
subája megkopott némán adja be a kulcsot |
|
|
- február 07 2011 14:08:55
Egy kis magyar puszta-romantika... Nomen est omen. Még a nevében is benne a pusztulás... Groteszk mementóként gulyás zsebében már ott a lemerült mobiltelefon, de a magyar pusztán már lassan se kút, se jószág. Petőfiről a Megamorv expediíció hoz szenzációhajász, kétes híreket. Minden lassan a feje tetejére áll.
A globalizáció lassan kiüríti a bográcsot is, meg a kulacsot is.
Üdv, Feri |
- február 07 2011 14:54:47
Többször elolvastam, mert nem tudom, ki a bika, ki a gulyás a szöveg nem igazít el egyértelműen. Groteszk kép a mai magyar puszta pusztulásáról...sírni és nevetni tudnék egyszerre ...
szeretettel mamuszka |
- február 07 2011 15:41:12
Bocsika!
Én olyan jót nevettem István, még tetszett is,ebben a versedben benne van minden!
Gratulálok: Pircsi |
- február 07 2011 16:08:12
Múlt-idéző jelenünk iróniája.
Üdv: zsuzsa |
- február 07 2011 17:32:06
Szép kis fricska mondhatom.
Ölel
Ágota |
- február 07 2011 18:58:11
Pedig ennek a versnek van bekezdése,tartalma és vége.Mint az álat mesékben itt az elbeszélő az ki a vágóhidra kerül.A má
sodszerep pedig a gulyásé mert Ő az ki a csordára ügyel s a végén elveszti a legkedvesebbet.S ezt úgy tudje elfeledni ha a kulacs fenekére néz.István még azt is megengedte magának hogy a vers közzepén kis szójátékot használyon és nem csak ott.
Az ellemzésekből elég,a lényeg hogy nekem tetszett. |
- február 07 2011 21:54:17
Főzhetünk szabadon pálinkát, s mint a versedben a megivott mennyiségtől vigadunk, vagy búsulunk. S a vágóhídra önként, dalolva kullogunk.
Gratulálok! Jól látod, jól mondod.
Szeretettel: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
