|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Hangtalan zongora mutatja messze jársz,
S hozzám vissza talán már nem találsz.
Eső cseppek zengnek ablakom üvegén,
Egy dallam csendül fel lelkem mélyén.
Halk lélegzet verődik vissza a falakról,
Álmodozom a csendes, hűvös holnapról.
Talán akkor már ismét itt leszel velem,
Gyengéden megfogod hófehér kezem.
Ajkad finoman pirosló ajkamhoz ér,
Ez a pillanat nekem mindennel felér.
Hangtalan zongora mutatja messze jársz,
Talán egy másik országban csak rám vársz.
S rólam álmodsz a sötét éjjelek magányában,
Arcom látod az álmaid édes zuhatagában.
Lelked talán most nincstelenül éli életét,
Tested fájón kéri éltető hatalmas lélegzetét.
S egy dallam benned is felcsendülni látszik,
Kezed pedig egy újabb bús zongorán játszik.
Mit később kedvesen magára hagysz ismét,
S követed arcom szomorú, zöld tekintetét.
Hangtalan zongora mutatja messze jársz,
S hozzám vissza talán már nem találsz......... |
|
|
- február 07 2011 14:53:32
Szépséges!  Nagyon tetszik!
Gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- február 07 2011 15:14:53
Kiro!
Csodaszép verset írtál!
Szívből gratulálok: Pircsi |
- február 07 2011 16:09:51
Nagyon szépen köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 08. péntek,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
