|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Szavaimat szilaj szél szórta széjjel.
Erdő zaja súgta az éjbe: Félek.
Rőt ágakon , titkon szökött a tél el...
Egem kékjét Nap csókolta, hűs széllel.
Talán álmodtam? Vagy tán mégis éltem?
Lehet,hogy élem józan ébrenlétben?
Elmúlik, elfeledjük? Marad e végleg!?
Két árva ember lángolunk a télben!
Fáradtan, fényeket figyelve, fellobbanva,
Elemek harcát tűrve, Sors Istent átkozva,
Reményt vesztve, s remélve, újra, -már dalolva-
Így aprózódunk el, a vágyálmaink lángján.
Két árva ember. MI. A sorsunk kuszálódott,
És kézen fogva elindultunk, érni csúcsot.
Mi ketten. Mi! Örök szerelem volt az úr ott! |
|
|
- február 08 2011 22:54:05
Kedves Nelly, szép vers, gratulálok. |
- február 09 2011 06:29:26
Nagyon szép!
Helena |
- február 09 2011 11:36:34
Nelly!
Szép a vers, de Istent átkozva sok jót ne várj!
üdv: Pircsi |
- február 09 2011 17:37:56
... s utatok kettévált, az érzések megmaradtak.
Érzéseidet szépen megírtad.
Szeretettel Joli |
- február 09 2011 22:39:52
Köszönöm és szeretettel ölellek Titeket:Nelly |
- február 09 2011 23:13:15
A nagy szerelmek óriási ellentmondása a valós élet.
Az idő, a gondok, az emberi gyarlóság, és sorolhatnánk még, mi minden állja útját a örökké sodró szerelemnek.
Remekül felépített és mély mondandót hordoz.
szeretettel: szisz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
