|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
FELEJTÉS
Drága, jó Mamókám
Tíz éve,, hogy meghaltál már.
Azóta sem hagytál cserbe,
Odafentr?l figyelsz a lelkemre.
Mikor beteg voltam ,
Megjelentél az álmomban.
Magam ültem egy szobába,
Vállamat a sírás rázta.
Te jóságos és mindig szelíd ,
Megöleltél hoztál csokit.
Majd meleg hangod lassan, halkan
Figyelmeztet mi van a sarokban.
(Ott a szennyes nagy halomban)
Lányom ezt még ki kell mosni.
Azután meg teregesd ki.
Mostam ,mostam , mostam vásznamr30;
Mennyi penész volt a kosárban.
S amíg mostam rongyom
Nem segítettem a papámon .
Mama a fürd?be lelt a halál,
Papa nagyon megroskadtál,
Bánatodba verset írtál.
Nem búcsúzom t?led soha
Ez volt írva a fehér falra.
Én lehettem mentség vára.
Bezárkóztam magányomba,
Megállt körülöttem az élet sora,
Menekülte az alvásba,
Arcomon a közöny márca.
Dermedten a halált várva.
Sírt a lelke én miattam
Elment t?lünk megfáradtan
Nem gyógyítottam fájó lelkét
(Mire észbe kaptam már rég nem élt.)
Unokáid rejtek mese házát
Lányaid már rég eladták
Tárgyaid már megfakultak,
Örökséged lett a múltnak
De ti fentr?l figyeltek rám,
Álmaimba jöttök hozzám.
Nem szóltok csak ültök csendben,
Én sürgök, forgok örül lelkem.
Egyszer aztán egy rossz álom:
Papa feküdt halál ágyon.
S én közönnyel rá se néztem ,
Odébb mentem által léptem.
Utolsó szava szemrehányón:
Nevess ,csak nevess lányom.
A halálodat újra éltem,
Bocsánatot kérve kértem:
Papa ne haragudj!
Én szeretlek tudod nagyon.
Tudom lányom édes lelkem.
Csak egy kicsit elfeledtem.
Sírva kértem könyörögtem,
Bocsássa meg súlyos vétkem.
Mosolyogva nyúlt felém karja,
Öleltük egymást örömünkbe sírva.
Szeretetnek lángja melengeti a hideg földet,
Dédelgeti a h?tlen gyerek szívet.
Nem feledem ?ket soha,
Beépültek idegszálam rostjaiba.
S én nyújtom karom tétovázva,
Feljutok-e a mennyországba
A két öreg ott énreám vár
Oda vágyom ha a szívem megáll.
Nincs rosszabb a b?ntudatnál
Rosszabb voltam Pilátusnál.
Rongyos lelkem foltozgatom,
Nehéz kereszt a vállamon
Ember voltam feledékeny,
Nem adom fel soha mégsem
?k az én menedékem.
Csak ne feledjek élni közben. |
|
|
- november 10 2007 05:32:05
Nagyon megható és érzelmekben gazdag volt a versed, szinte ösztönösen váltja ki az együttérzést. |
- november 10 2007 11:34:42
Igen, néha üeznünk nekik, s s talán ajándék, ha le is írhatjuk... Talán eljutnak lelkünk hangjai a végtelenbe... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 18. vasárnap,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
