Éget, szúr, mar a fájdalom,
beszélek hozzád,
de te már nem hallgatod...
Elrepültél t?lem,
mint egy búslakodó gerle,
még egy t?rdöfés voltál csupán
sajgó, vérz? szívembe.
Könnyeim vad folyamként
zúdultak utánad,
akármit mondtam
Te már nem hallgattad.
Úgy érzem mostmár
végleg elengedlek,
az Id?t adom gyógyírül
nyilaló sebemnek...
denes - november 10 2007 05:24:37
Bár szomorú a történet és sajog a lélek, versedben utat adtál már egy új reménynek.Szép volt.
Mon - november 10 2007 09:50:48 Átéreztem a versed...tetszett.
Móni
gosivali - november 10 2007 11:33:11
Igen, meg kell tennünk... Az ész így diktálja, de az érzéseink - az más... érzem, átérzem, tudom, nagyon nehéz...
Eva - november 10 2007 15:13:13
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Talán mostmár el fogom tudni engedni ?t, már csak azért is, mert muszáj lesz...
genezisz - november 10 2007 21:28:02
-Minden mi emlék
-minden mi volt rég
-minden mi élt itt
-mindened el vitt..
-vigaszt hozzon
mindennap
-Isten veled van.-
marica - május 11 2008 15:40:44
Drága Éva!
El jöttem a verseidhez!
Ez az elsõ amit most olvasok. gyönyörûen megírt Öszinte fájdalom hatja át. nagyon érzem!
Szeretettel: marica mama
U.I:
Genezisz gyönyörû masnit kötött rá
Eva - szeptember 02 2008 16:44:57
Köszönöm.. azt hiszem most már túl vagyok rajta..
Átéreztem a versed...tetszett.
