|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Így volt ez mindég,
és így lesz tán örökké:
nálunk a föld zöldé.
Ezen az apró udvaron
nem ver gyökeret beton,
ott n? a zöld, ahol akar,
minden talpalatnyi földet
szelíd, és mérges zöld takar.
Néhány sziklak? a hegyr?l
már rég ideköltözött,
megbújnak öreg mohába
öltözötten a többi zöld között.
K? és a föld összeszokva,
k?be föld, fölbe k?,
körülöleli ?ket megrögösödött
íd?tlen létüket teremt? id?.
Ezerféle növényi lét
keverteti a fénnyel zöld színét.
Elvadult gyepünket
kósza szell? fésüli,
madáritatóban ezernyi
apró szemcse,
ring, remeg a békalencse.
De mind közül a repkény úr,
rendületlenül nyomul!
Oson a földön, fut a falon,
? a megtestesült akarom!
Kúszik az árnyban,
mászik a fényre,
mindenhol kezd?dik,
és sehol sincs vége.
Felsétál a lépcs?n,
beles a nyitott ablakon,
találtam már repkényágat
vetetlen ágyamon.
Egy reggel magamat
repkénnyel ben?ve találom -
akkor kezd?dik majd el
ezeréves Csipkerózsa-álmom... |
|
|
- november 10 2007 05:22:44
A szépség és elmúlás gondolata ötvöz?dik a versedben a természet örök szeretetével. |
- november 10 2007 11:31:54
Gyönyör? képet festettél verseddel... |
- november 10 2007 13:25:51
Csak magamat tudom ismételni,kedves Aquarius.minden versed egy élmény számomra.
Cookie |
- november 11 2007 05:21:43
Köszönöm!!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
